Szüleimtől a Földvári Ildikó nevet kaptam. Pár éve vettem fel édesanyám családi nevét is,
így került a Szabó név pluszban előre.
Már gyermekkoromban is örökmozgó voltam, így később természetes igényemmé vált a mozgás. Több sportot is kipróbáltam; kajakoztam, aerobikoztam, futottam, úsztam, bicikliztem.
Holisztikus és spirituális érdeklődésem, ha nem is ifjúként, de elvezetett a jóga felfedezéséhez. Nyílt a közelemben egy bikram jóga stúdió, először ide kezdtem el járni 2016-ban. Nagyon élveztem az órákat és a 42 fokos meleget, mert a szaunát is imádom. Idővel felmerült bennem az az igény, hogy a jóga gyökereit is megismerjem. 2018-ban, 50 évesen szerettem volna magam megajándékozni valamivel, ami különleges, emlékezetes. Így találtam rá a Sivánanda jógaoktatói képzésére. Ma már tudom, hogy nincsenek véletlenek, ez sem az volt. Úgy éreztem, egy régi dimenzió, a tanulás kapuja nyílik meg újra előttem. Az életem folyamán felhalmozódott kérdéseimre sorra kaptam nem várt válaszokat; nem utolsó sorban pedig egy befogadó, szerető, önzetlen közösség tagjává váltam, ami kincs a mai világban. 2019 októberében sikeres vizsgát tettem, majd tanulmányaim a gerincterápiás oktatói tanfolyammal folytatódtak, amelyet szintén sikeres vizsgával zártam 2020 nyarán. A gerincproblémák a nyugati világban népbetegség szintjén állnak, ezért is tartottam fontosnak ezt a képzést, mert előbb-utóbb mindenki érintett lehet.
A tanítás lehetősége és megtapasztalása újabb fejlődési lépcső volt számomra. Sokáig azt gondoltam, a közönség előtt szereplést nem nekem találták ki, de ma már örömmel és hálával telve teszem, mert tudom, hogy a tanítványaimtól is tanulhatok.
A jóga egy életmód, nemcsak egy „divatos” mozgásforma. Sok önfegyelmet, koncentrációt, kitartást, tudatosságot igényel. Számomra ezek még ma sem könnyű feladatok, de törekszem, ahogy szoktuk mondani jógás körökben. A lényeg (szerintem), hogy megengedjem magamnak, hogy a saját tempómban fejlődjek, és ne másokhoz mérjem a teljesítményem. Az elfogadás, a szeretet önmagunkkal kezdődik.